Lakner Antal: Munkaállomás
Nomen est Omen mondja a művelt latin; A név intő jel, figyelmeztet arra a rosszra, ami valakivel történt, vagy történhet, amire a neve utal. Szó szerinti fordítása: a név végzet. Manapság nem csak rossz dolgokkal, hanem bármivel kapcsolatosan használható, amihez valakinek látszólag a neve után köze van.
Hamár a névnél tartunk Lakner Antal kiállítása a budapesti Ludwig Múzeumban a Munkaállomás nevet viseli. Ennek megfelelően testben és szellemben is aktivitást igényel, így aki eddig pihentető és csendes kikapcsolódásra vágyott a múzeumba lépve csalódni fog. Még akkor is, ha a megnyitón tapasztalható tömeg és bábeli zűrzavar a következő hónapokban csak redukált formában lesz jelen a Ludwigban. A Munkaállomás című kiállításon különböző megközelítési lehetőségek adódnak a teret és a kiállítást szemlélve.
Választás 1. – a kiállítás egésze szerint
A kiállítást mint médiumot szemlélve két alapvető elemzési út lehetséges. A munkák vizsgálata, vagy a kiállítás mint komplex egész elemzése. Nehéz erről nyilatkozni, főleg, ha egy olyan művészről van szó, akinek markáns munkái senkivel nem összetéveszthetőek, rendkívül erősek, szinte kioltják egymást a térben. Az egyes műveket elemezni felesleges lenne; ismert alkotásokról/projektekről/prototípusokról van szó. Valószínűleg ezért választotta a kiállítás kurátora, Székely Katalin a legkézenfekvőbb megoldást: egymás mellett kiállította Lakner Antal sorozatait, melyek önmagukat prezentálják és hellyel-közzel kontextualizálják. Ez alól a „koncepció” alól egy terem jelent kivételt, a központi tér, mely teljes egészében gumitégla burkolatot kapott és egy menő belvárosi konditerem, illetve egy Apple Store sajátos keverékének illúzióját kelti (INERS és First Life sorozat). A koncepció tehát, hogy nincs igazán koncepció, de ez cseppet sem jelent gondot, főleg figyelembe véve azt az örvendetes tényt, hogy az Izlandi Hadsereg című projekt birtokba vette a múzeum bejárata előtti teret, talán beindítva a Ludwig Múzeum kommunikációját közvetlen környezetével (Nemzeti Színház – Bábel-torony – Budapest).
Választás 2. – a művek szerint
A művek önmagukban is választás elé állítanak. Kétféle alapvető befogadói irány tűnik fel elsőre: a humor szintje, vagy a társadalmi relevancia szintje. Lakner Antal minden munkája bizonyos szempontból olyan, mint egy jó vicc; elsőre szórakoztat, de jobban belegondolva halálosan komoly mondandóval fagyasztja szánkra a mosolyt. Lakner központi témái között szerepel a globalizáció, a fogászati turizmus, a telekommunikáció eluralkodása mindennapjaink felett, vagy a mozgáshiányból adódó civilizációs betegségek. A kiállított tárgyak professzionálisan kivitelezettek, kipróbálhatóak, szórakoztatóak és újabb választás elé állítanak…
Választás 3. – a befogadói magatartás szerint
Ez az újabb választás pedig a következő: Intenzív testmozgás, vagy csendes kontemplálás. Az interaktivitás ugyanis alapvető feltétele a Munkaállomásnak. A kiállítótérbe lépve természetes dolog, hogy mindenkin eluralkodik az gyermeki vágy a piszkálásra, nyomkodásra és szörfözésre. Ennek ellenére a munkák kipróbálása nélkül is érteni vélhetjük a dolgokat. Érteni vélhetjük, mert magyarázó szövegek és katalógus tekintetében kielégítetlenek maradnak az igazán munkamániás és információra éhes (vagy sztahanovista?) kiállításlátogató igényei.
Forrás: Ludwig Múzeum
Választás 4. – az enteriőr szerint
Gumitégla, vagy white cube tér. Ez a választás nem igazi választás, hiszen mindkét padlóburkolat adott a Munkaállomáson. A középső teremben az edzőtermek látogatói számára jól ismert gumikockák kölcsönöznek ellenállhatatlan illatot a máskor sterilszagú térnek, míg a környező termek nagyrészében a megszokott és klasszikus white cube modernizmusa uralkodik. Jó dolog, amikor egy kiállítótér belsőépítészete igazodik a kiállított tárgyakhoz (legutóbb ilyen jó szagot a 2005-ös kopt kiállítás gyékényszőnyegén lépkedve éreztem a Szépművészeti Múzeumban). Éppen ezért nagy kár, hogy csak az INERS sorozatot egészíti ki és erősíti az installáció; az ütéscsillapító burkolat, a mozgólépcső darab és a metrókocsibelső. Ezek mellett kopárnak tűnnek a többi projektet körülvevő vakítóan fehér falfelületek.
Választás + 1 – a megnyitó
Mindig kell egy ráadás, legyen itt ez maga a megnyitóesemény, már akinek szerencséje volt részt venni rajta. Az eseményen választani lehetett, hogy a megnyitóbeszédet hallgatjuk, vagy a Duna felett átívelő ZP-s Kiscsillag koncertet, hogy magyarul, vagy angolul figyelünk a szövegre, illetve, hogy fehér, vagy rosé bort iszunk.
Forrás: © GLÓDI Balázs / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára
A Munkaállomás olyan, mint egy jól megszerkesztett képes katalógus Lakner Antal eddigi munkásságából. Se több, se kevesebb. Viszont amint látjuk, abszolút demokratikus kulturális élmény, ami nagy pozitívum a földrajzi helyet és a történelmi időt tekintve.
A kiállítás 2013. január 6-ig különösebb előregisztráció nélkül megtekinthető (kivéve a Black Hole című munka, melyre a bejáratnál lehet időpontot foglalni).
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
2012. szeptember 21 – 2013. január 6.
