Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem fogok sokat beszélni; 5, maximum 7 percet. Mindössze egy papírra írtam fel ezért pár ezer karakternyi mondandómat, hogy ne tartsam fel Önöket nagyon, hiszen fontos események történnek itt ma este. Nemcsak azokra a programokra gondolok, melyeknek hamarosan szem- és fültanúi lehetünk a terekben.
Világosan itt áll egy kiállítás, melyen Magyarország kortársművészeti helyszínei közül két fontos intézmény a főszereplő. Az 54 éves Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület rendezett kiállítást a 25 éves ICA-D-ben. A két intézmény együtt jóval idősebb, mint maga Dunaújváros. Mégis úgy tűnik ez az utolsó kiállítás. A szocialista nehézipar fellegvárának fénykora már rég tovatűnt és úgy tűnik, a város és vezetése némán hagyja, hogy a vakohászati kombináttal együtt a kulturális értékek is szépen lassan elsorvadjanak és csendesen visszacsupaszodjon Dunaújváros Dunapentelévé. Nem traktálom Önöket súlyos történelmi fogalmakkal, idegenszavak egy mondatba zsúfolásával, vagy filozófiai elméletekkel. Ezek nélkül is belátható, hogy ami történik nem helyes.
Engedjenek meg egy rövid személyes történetet. Ma délelőtt, amikor a barátságtalan őszi időben Kaszás Tamással róttuk hosszan Dunaújváros néptelen utcáit, sok kérdés merült fel bennem. Mert fantasztikus dolgokat láttunk, és egyben rengeteg lehetőséget. Rengeteg kihasználatlan lehetőséget. Ilyen volt a Vasmű szomszédságában a szinte végtelen, de üresen pusztuló garázssor, vagy a Dunaparton a monumentális fémszobrászati szoborpark. Az ICA-D ezzel ellentétben egy nagyon jól kihasznált lehetőség. Olyan, amit mindenki hiányol a vidéki városokból. Azoknak a helyeknek egyike, melyek ellenpontozhatják az ország Budapest-központúságát.
De térjünk vissza a kiállításra. Hosszú lenne felsorolni a kiállítók névsorát és életrajzát. Nem is szabad, de nem is ez a lényeg, hiszen csoportosan állítanak ki. És nem pusztán csoportosan, hanem egyenesen csoportokban. A kiválasztott hét formáció, a The Corporation, az enemá, az Ilona SE, a M.I.L.K., a News From the Future, a sexyállat és a Rajzlap.
Anélkül, hogy feleslegesen, hosszan, esetleg unalmasan kritizálnám a kiállított műveket, vagy részegységeket, azt azért megállapíthatom, hogy mindegyik egység koherens egész, annak ellenére, hogy esetenként alkalmi és valószínűleg illékony társulásokról van szó.
A kiállításon minden projekt önmaga jelentésén túl „tud valamit”. A M.I.L.K. etet, a The Corporation játszat, az Ilona SE megmozgat és megitat, az enema éget, a Rajzlap kutat, a sexyállat nagyon szexi és még zenél is, a News From the Future pedig megoldja a jövőbeni lakhatási gondokat. Ez a harmadik alkalom, hogy a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület a Rottenbiller utca sarkától elszakadva, Dunaújvárosban rendezi meg éves kiállítását. Művészek és kurátorok együtt pályáztak tematikus koncepciókkal bebizonyítva, hogy csapatban dolgozni jó és egyben nagyon vicces. Vicces, de keserédes a poén, hiszen már Bajza József is megmondta, hogy „Sírva vígad a magyar”. Vagy inkább, ebben a speciális helyzteben vígadva sír. Hiszen az enema és a News From the Future egyaránt az ICA-D közeli végéből alkotott groteszk installációt.
A Világosan itt áll! kristálytiszta állítás és kiállítás. Nem mondja meg mi a magyar, inkább megmutatja. Teszi ezt képzőművészeti és kultúrpolitikai állásfoglalásokon keresztül.
Az imént Bajza József Borénekéből idéztem és lassan most is közeleg a bor várva várt ideje, később pedig talán az éneké is, és csak bízhatunk benne, hogy ami történik, az csak egy rossz vicc és nem kell siratódalt énekelnünk. Nem idézem sem Heideggert, sem Platónt és pláne nem Wittgensteint, vagy Eco-t. Inkább csak világosan, magyarul és itt állva a kiállítást megnyitom!
